A példabeszédek - Proverbs
1 Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete.
2 Minden útai tiszták az embernek a maga szemei elõtt; de a ki a lelkeket vizsgálja, az Úr az!
3 Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolatid véghez mennek.
4 Mindent teremtett az Úr az õ maga czéljára; az istentelent is a büntetésnek napjára.
5 Útálatos az Úrnak minden, a ki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen.
6 Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bûn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól.
7 Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi.
8 Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal.
9 Az embernek elméje gondolja meg az õ útát; de az Úr igazgatja annak járását.
10 Jósige van a király ajkain; az ítéletben ne szóljon hamisságot az õ szája.
11 Az Úré az igaz mérték és mérõserpenyõ, az õ mûve minden mérõkõ.
12 Útálatos legyen a királyoknál istentelenséget cselekedni; mert igazsággal erõsíttetik meg a királyiszék.
13 Kedvesek a királyoknak az igaz beszédek; és az igazmondót szereti a király.
14 A királynak felgerjedt haragja olyan, mint a halál követe; de a bölcs férfiú leszállítja azt.
15 A királynak vidám orczájában élet van, jóakaratja olyan, mint a tavaszi esõ fellege.
16 Szerzeni bölcseséget, oh menynyivel jobb az aranynál; és szerzeni eszességet, kivánatosb az ezüstnél!
17Az igazak országútja eltávozás a gonosztól; megtartja magát az, a ki megõrzi az õ útát.
18A megromlás elõtt kevélység jár, és az eset elõtt felfuvalkodottság.
19Jobb alázatos lélekkel lenni a szelídekkel, mint zsákmányon osztozni a kevélyekkel.
20A ki figyelmez az igére, jót nyer; és a ki bízik az Úrban, oh mely boldog az!
21A ki elméjében bölcs, hívatik értelmesnek; a beszédnek pedig édessége neveli a tudományt.
22Életnek kútfeje az értelem annak, a ki bírja azt; de a bolondok fenyítéke bolondságuk.
23A bölcsnek elméje értelmesen igazgatja az õ száját, és az õ ajkain öregbíti a tudományt.
24Lépesméz a gyönyörûséges beszédek; édesek a léleknek, és meggyógyítói a tetemeknek.
25Van oly út, mely igaz az ember szeme elõtt, de vége a halálnak úta.
26A munkálkodó lelke magának munkálkodik; mert az õ szája kényszeríti õt.
27A haszontalan ember gonoszt ás ki, és az õ ajkain mintegy égõ tûz van;
28A gonosz ember versengést szerez, és a susárló elválasztja a jó barátokat.
29Az erõszakos ember elhiteti az õ felebarátját, és nem jó úton viszi õt.
30A ki behúnyja szemeit, azért teszi, hogy álnokságot gondoljon; a ki összeszorítja ajkait, már véghez vitte a gonoszságot.
31Igen szép ékes korona a vénség, az igazságnak útában találtatik.
32Jobb a hosszútûrõ az erõsnél; és a ki uralkodik a maga indulatján, annál, a ki várost vesz meg.
33Az ember kebelében vetnek sorsot; de az Úrtól van annak minden ítélete.