Jeremiás - Jeremiah
1 És Jojákimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében is szóla az Úr Jeremiásnak, mondván:
2 Végy elõ egy könyvet, és mind írd belé a szókat, a miket én szóltam néked az Izráel és a Júda ellen és minden nemzet ellen, a naptól fogva, a melyen szóltam néked a Jósiás ideje óta mind e napig.
3 Hátha meghallja a Júda háza mindazokat a veszedelmeket, a melyeket én néki szerezni szándékozom, hogy kiki megtérjen az õ gonosz útáról, és megbocsássam az õ bûnöket és vétköket.
4 És elõhívá Jeremiás Bárukot, a Néria fiát, és megírá Báruk a Jeremiás szája után a könyvbe mindama szókat, a melyeket az Úr szólott vala néki.
5 És parancsola Jeremiás Báruknak, mondván: Én fogoly vagyok, nem mehetek be az Úr házába.
6 Azért te menj be, és a könyvbõl, a melyet az én számból írtál, olvasd el az Úrnak szavait a népnek hallatára az Úrnak házában bõjti napon, és az egész Júdának hallatára, a kik felgyülnek az õ városaikból, olvasd el nékik.
7 Hátha az Úr elé száll könyörgésük, és mindenki megtér az õ gonosz útáról, mert nagy az Úr haragja és felháborodása, a melylyel szólott az Úr e nép ellen!
8 Báruk pedig, a Néria fia, mind a szerint cselekedék, a mint néki Jeremiás próféta megparancsolta vala, elolvasván a könyvbõl az Úrnak szavát, az Úrnak házában.
9 És Jojákimnak a Jósiás fiának, Júda királyának ötödik esztendejében, a kilenczedik hónapban bõjtre hívták fel az Úr elé az egész Jeruzsálem népét és az egész népet, a mely Júda városaiból jött vala fel Jeruzsálembe.
10 És elolvasá Báruk a könyvbõl Jeremiás beszédeit az Úr házában Gamáriának, az írástudó Sáfán fiának szobájában a felsõ pitvarban, az Úr háza új kapujának nyílásában az egész nép hallatára.
11 És hallá Mikeás, Gamáriának, a Sáfán fiának fia az Úrnak minden beszédét a könyvbõl.
12 És leméne a király házába az írástudó szobájába, és ímé, ott ülnek vala mind a fõemberek, Elisáma, az írástudó, és Dalajás, Semájának fia, és Elnátán, Akbórnak fia, és Gamária, Sáfánnak fia, és Sedékiás, Hanániásnak fia, és a többi fõember is.
13 És elbeszélé nékik Mikeás mindazokat, a melyeket hallott vala a könyvbõl, mikor olvasá Báruk a nép hallatára.
14 Azért elküldék mind a fõemberek Jéhudit, a ki Natániának fia vala, a ki Selémiának fia vala, a ki Kusinak fia vala, Bárukhoz, mondván: A könyvet, a melybõl olvastál a nép hallatára, vedd kezedbe, és jövel. És kezébe vevé Báruk, a Néria fia a könyvet, és elméne hozzájok.
15 És mondának néki: Ülj le csak és olvasd azt a mi fülünk hallatára, és elolvasá Báruk fülök hallatára.
16 És mikor meghallák mind e szókat, megrettenve tekintettek egymásra, és mondának Báruknak: Bizony megjelentjük mind e szókat a királynak.
17Bárukot pedig kérdezék, mondván: Jelentsd meg csak nékünk, mimódon írtad mind e szókat az õ szájából?
18És monda nékik Báruk: Szájával mondotta nékem mind e szókat, én pedig beírtam e könyvbe tintával.
19És mondának a fõemberek Báruknak: Menj el, rejtõzzél el te és Jeremiás, és ne tudja senki, hol vagytok.
20És elmenének a királyhoz a pitvarba (és letevék a könyvet az írástudó Elisámának szobájában) és elmondák mind e szókat a király hallatára.
21És elküldé a király Jéhudit, hogy hozza el a könyvet; azért elhozá azt az írástudó Elisámának szobájából, és elolvasá azt Jéhudi a király hallatára és mindama fõemberek hallatára, a kik a király elõtt állnak vala.
22A király pedig a téli házban ül vala a kilenczedik hónapban, és a tûz ég vala elõtte.
23És mikor Jéhudi három vagy négy levelet elolvasott vala, elmetélé azt az írástudónak késével, és a tûzbe hajítá, a mely a tûzhelyen vala, mígnem az egész könyv megége a tûzben, a mely a tûzhelyen vala.
24Nem rettentek meg, sem ruhájokat nem szaggatták meg a király és valamennyi szolgája, a kik hallják vala mind e szókat.
25Sõt még Elnátán is és Delája és Gamária kérék a királyt, hogy a könyvet ne égesse meg, de nem hallgata rájok.
26Hanem meghagyá a király Jerákmeélnek, a Hammélek fiának, és Sérajának, az Azriel fiának, és Selémiának, az Abdéel fiának, hogy fogják el Bárukot, az írástudót, és Jeremiás prófétát, de az Úr elrejté õket.
27Szóla pedig az Úr Jeremiásnak, miután a király megégette vala a könyvet és beszédeket, a melyeket Báruk a Jeremiás szájából írt vala, mondván:
28Térj vissza, végy magadnak más könyvet, és írd bele mind az elébbi szókat, a melyek az elébbi könyvben valának, a melyet Jojákim, a Júda királya megégetett.
29És Jojákimnak, a Júda királyának mondd meg: Ezt mondja az Úr: Te égetted meg a könyvet, mondván: Miért írtál ilyen szókat bele: Bizonyosan eljõ a babiloni király, és elveszti e földet, és kipusztít belõle embert és állatot?
30Azért ezt mondja az Úr Jojákim felõl, a Júda királya felõl: Nem lesz néki, a ki a Dávid székébe üljön, és az õ holtteste elvettetik nappal a hévre, éjszaka pedig a dérre.
31És megbüntetem õt, és az õ magvát, és az õ szolgáit az õ bûneikért, és rájok bocsátom és a Jeruzsálembeli polgárokra és Júdának férfiaira mind azt a veszedelmet, a melyrõl szólottam nékik, de nem hallgattak meg.
32Azért más könyvet võn Jeremiás, és adá azt Báruknak, az írástudó Néria fiának, és beírá abba a Jeremiásnak szájából minden szavát annak a könyvnek, a melyet Jojákim, a Júda királya megégetett vala a tûzben. És több dolgot is írának bele, hasonlókat az elébbiekhez.