A zsoltárok - Psalms
Chapter:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101 102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150
1 A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé. (102:2) Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!
2 (102:3) Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!
3 (102:4) Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.
4 (102:5) Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.
5 (102:6) Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.
6 (102:7) Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.
7 (102:8) Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.
8 (102:9) Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.
9 (102:10) Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,
10 (102:11) A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.
11 (102:12) Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.
12 (102:13) De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre áll.
13 (102:14) Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.
14 (102:15) Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.
15 (102:16) És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;
16 (102:17) Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.
17(102:18) Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.
18(102:19) Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.
19(102:20) Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.
20(102:21) Hogy meghallja a fogolynak nyögését, és hogy feloldozza a halálnak fiait.
21(102:22) Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.
22(102:23) Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.
23(102:24) Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.
24(102:25) Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig tartanak.
25(102:26) Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.
26(102:27) Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.
27(102:28) De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.
28(102:29) A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted.