A zsoltárok - Psalms
Chapter:
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
32
33
34
35
36
37
38
39
40
41
42
43
44
45
46
47
48
49
50
51
52
53
54
55
56
57
58
59
60
61
62
63
64
65
66
67
68
69
70
71
72
73
74
75
76
77
78
79
80
81
82
83
84
85
86
87
88
89
90
91
92
93
94
95
96
97
98
99
100
101
102
103
104
105
106
107
108
109
110
111
112
113
114
115
116
117
118
119
120
121
122
123
124
125
126
127
128
129
130
131
132
133
134
135
136
137
138
139
140
141
142
143
144
145
146
147
148
149
150
1 Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!
2 A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;
3 A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;
4 A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.
5 Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.
6 Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.
7 Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.
8 Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.
9 Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.
10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;
11 Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.
12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.
13 A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.
14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,
15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.
16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;
17A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.
18A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.
19Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.
20Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;
21Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.
22Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;
23Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.
24Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.
25Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.
26Amott gályák járnak s czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.
27Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.
28Adsz nékik és õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.
29Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.
30Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.
31Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;
32A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.
33Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!
34Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;
35Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!